Az internetes keresők által kidobott oldalak tartalma szerint Mongóliáról magyarul inkább olyan képet kaphat az olvasó, hogy egy szinte érintetlen nomád, nagyállattartó nép által lakott sztyeppei ország, a főváros képe pedig inkább szoc.reál, mint modern.
Én a magam szemszögéből szeretném bemutatni ezt az ázsiai országot, ahová 2007-ben kerültem ki először.
Amikor a repülőtérről kilép az ember, az európaihoz mérten teljesen idegen ingerek érik. Maga a főváros, Ulanbator is furcsa kettősséget mutat. Megtalálható a szocializmus építészetének jellegzetessége, ugyanakkor gomba módra szaporodó modern, elegáns épületek és sorházas beépítések is. Üzleti szempontból számomra az első következtetés az, hogy itt dübörög az építőipar és az ingatlanfejlesztés. Sőt ezek szerint van is rá fizetőképes kereslet, különben mi a fenének építenének minden sarkon irodaházakat, több szintes lakóépületeket és szállodákat. Ez azt is feltételezi, hogy van erre befektető, azaz van rá pénz.
A kérdés, hogy egy ilyen nagyállattartó nomád népnek honnan van erre tőkéje? Már az 1970-es években is megnyitottak egy nagyobb rézbányát, - 1992 után az ásványanyagkutatás és kitermelés felgyorsult, az ilyen irányú export óriásit nőt, ez pedig tőkét eredményezett. Ezt a tőkét pedig visszaforgatva az országban soha nem látott fejlődés kezdődött el.
Ránézve a térképre szembetűnő azonnal, hogy Mongólia geopolitikai helyzete egyszerre jó, és egyszerre elgondolkodtató. Két milliárdos lakossággal rendelkező nagyhatalom között, egy alig 4,5 milliós ország hogy tudja megtartani szuverenitását és folyamatosan emelkedő gazdasági növekedését? Páratlanul ügyesen, - a föld, azaz Mongólia területe nem eladó, azaz minden talpalatnyi hely a Mongol államé, és a mongol embereké. Itt területet senki nem vásárolhat meg, csupán több éves koncesszióba kaphatja meg. Ezt sarkítva úgy lehet értelmezni, hogy egy bizonyos ideig a Mongol állam "bérbe" adja, - természetesen "bérleti díjért", melyet adók módjára szed be. Csodás kettős védelem. A földet adja, de mégsem, - ha pedig valami nem úgy történik, az adózás szigorú szabályai értelmében azonnal visszaszáll az államra a rendelkezés joga. A két nem kedvelt szomszéddal így csak annyira kell jóban lenni, amennyiben a józan gazdasági érdeke megkívánja, azaz megfelelő áron megveheti azokat az ásványkincseket, amire szüksége van.
A külföldiek "szűrésére" is ügyes megoldást találtak ki a mongolok. A legkisebb tisztán külföldi tulajdonú cég alapításához min. 100.000 USD alaptőke szükséges. Lehet olcsóbban is megúszni a dolgot, - ha egy mongol állampolgárral alapít egy külföldi céget. Ennek viszont a hátulütője az, ha a közös lónak túrós a háta. Akkor a mongol törvények értelmében még az akár 1 %-os tulajdonnal rendelkező mongol állampolgár teljes állami védelmet élvezve egyszerűen megrekesztheti a további üzletet. Nincs is ebből kifolyólag kínai kifőzde, vagy ruhabolt Ulanbatorban. A Mongol állam ezzel csak tőkeerős, valós üzleti szándékú külföldi befektetőket fogad szívesen. Az üzenet egyszerű: "kalandorok kíméljenek..."
"Aki a sapkáját nálunk leteszi, az a mi emberünk.." - régi mongol közmondás, melyet az alábbi jó tanácsokkal fűszereznék magyar vállalkozók számára:
A fenti közmondás ma is élő mongol szokást rejt, - miszerint a sztyeppén a vándor ha belép egy jurtába, és leteszi ott a sapkáját, annyit tesz, hogy ott éjszakázik. A család azonnal étellel és itallal kínálja minden ellenszolgáltatás nélkül, mely a túlélés záloga volt évszázadokon keresztül. Ez a fajta nagyon meleg és őszinte vendégszeretet ma is élő szokás. Illik azonban annyival viszonozni, hogy a családfőnek vodkát, a gyerekeknek édességet szokás vinni. Az üzleti életben ez annyit jelent, hogy komoly vagy, ha már egy 500.000 USD alaptőkéjű céget alapítasz és e mellett a legnagyobb tiszteletben tartod a mongol törvényeket, szokásjogot és nagyjából megismerted már a helyi üzleti etikettet. Mindez elég arra, hogy a kezdeti bizalmatlanságot eloszlasd és szóba álljon veled az, aki számít.
Mongóliában sokan beszélnek magyarul, és a magyarokat, mint rokon népet valóban nagyon kedvelik. Az üzleti életben ezért egy magyar befektető azonos kondíciók mellett nagyobb előnyt élvez egy orosz, egy kínai, vagy egy akármilyen más nemzet fiával szemben. Ezzel az előnnyel azonban nem érdemes és nem is szabad visszaélni. A kalandorok híre itt gyorsan terjed, melynek legkedvezőtlenebb eredménye az országból történő végleges kiutasítás is lehet.
A mongol üzleti élet pofon egyszerűen működik: hoci-nesze alapon. Ez annyit jelent, hogy csak azt veszi meg, amit lát, azaz fényképről nem vesz pl. terepjárót, viszont ha látja, beleül, kipróbálja, akkor működik az adás-vétel. Üzleti szempontból bármi azonnal eladható Mongóliában, főleg Ulanbatorban, ha az ott fogható azonnal. Az már csak hab a tortán, ha egy szállítmány bármilyen árucikk mindig folyamatosan, azaz permanensen beszállításra kerül. Magyar termékekre ez sajnos nem jellemző, pedig óriási igény lenne rá. Igaz, ehhez megfelelő magyar beszállítókra is szükség lenne, - akik ki tudja miért nem akarnak sok pénzt keresni.
Az első sikeres üzlet után valóban letetted a sapkádat, a mongol üzletemberek bizalommal fogadnak és megbecsülnek. A befektetőket, vállalkozásokat jó adózással is támogatja az állam. Az összesen 19%-os adó pontos időben történő befizetése után a maradék valós jövedelemként jelentkezik. Ezért az adófegyelem is ideális, - Mongóliában minden tétel bekerül a pénztárgépbe, a rendszer is sokkal átláthatóbb, mint Magyarországon. Nincs értelme az adócsalásnak.
Üzleti lehetőségek Mongóliában a kkv-k részére elsősorban a mezőgazdaság és élelmiszeripar területén lehetségesek. Ulanbatorban egy jó magyar hentesbolt, pékség, savanyúságbolt stb. szinte azonnal nyereséget termelhetne, de a jó magyar bornak, pálinkának is nagy keletje lehetne. Kisebb vágóhíd is gyors nyereséget termelhetne és még az EU sem szab határt! Az állattenyésztésben hiányzik a szárnyasok és egyéb kisállatok előállítása, - a tojástermelés is gyerekcipőben jár, komoly importra szorul az ország. Kínából minden megfelelő gép, berendezést, stb. olcsón és gyorsan beszerezhető, üzlethelyiség és épület igény szerint mindig bérelhető. Mongóliában az ilyen irányú szakmai tudás hiányzik, így egy konkurenciamentes szabad piac áll rendelkezésre.
Komolyabb tőkével rendelkező vállalkozások elsősorban az ingatlanfejlesztésben és beruházásban lehetnek gyorsan sikeresek és roppant nyereségesek. Államilag támogatott a régi panelépületek felújítása, vagy a lakóparkok építése. Nagyobb volumenben a több emeletes irodaházak, vagy lakóépületek építésére is nagy igény van. Ellentétben a magyar szokással, ahol az építtetőt nem szokás kifizetni, Mongóliában már az alapozáskor elkelnek a lakások, vagy potenciális vevő várja az irodaház elkészültét. A fizetési morál olyan mint ahogy fent írtam: hoci-nesze!
Aki pedig igazi nagy befektetésre vágyik, annak most is tudok ajánlani kitermelésre kész arany,- molibdén,- ólom-, és szénbányát, vagy éppen bankot. Aranybánya már 40 millió USD áron megvehető, mely tőzsdére is vihető.
A vállalkozásokat kialakult megfelelő bankrendszer támogatja, megfelelő projekt esetében korrekt hitellel is. Van ami még hiányzik, pl. az online bankolás lehetősége, - de ez is lassan indulóban van. Van magas minősítésű bankjuk is, - a nálunk megszokottak nincsenek jelen. A nemzeti valutájuk, a mongol tugrik folyamatosan erősödik a dollárhoz viszonyítva is, - viszont a mongolok nagyon szeretnek dollárban gondolkodni és elszámolni is az üzleti életben.
A mindennapok Ulanbatorban pont úgy zajlanak, mint bármely nagyvárosban. Mégis vannak azért különbségek. Itt az utakon reggel 10-kor válik kautikussá a forgalom, télen pedig az egész város egy kalandparkra emlékeztet, ahol a leleményes közlekedés alapelem, de roppant mulatságos az eredménye. A késő délután már inkább a szórakozásé, - itt mindenki szinte étteremben eszik, és minden nap szórakozó helyeken fejezi be a napi rutint. A táncos helyek mellett sok a söröző, ahol rock-zenekarok lépnek fel. Itt mindenki taxizik, akinek autója van. Intessz, és pár tugrikért elvisz oda ahová akarod, megszakítva eredeti útját és félretéve eredeti célját. Taxióra nélkül is az induláskori alkunak megfelelő áron, korrekt módon. De alkudni kell és érdemes. Egy idő után kialakul mindenkiben az értékrend. Elsőre nem biztos, hogy sikerül.
Néhány szó az árakról: az üzemanyag ára forintra átszámítva 200.-Ft, egy dobozos sör az élelmiszerboltban 100.-Ft, sörözőben 250.-Ft, egy átlag étteremben egy kétfogásos átlag ala cart ebéd egy főre 1500,-Ft, egy doboz Marlboro 180.- Ft,- átlag 2 szobás lakás bérleti díja rezsivel 80.000,-Ft-tól már kompletten berendezve bérelhető. Összehasonlításképpen az átlag ember fizetése 125.000,- Ft körüli, a középvezetők már ennek a dupláját keresik. Egy 30 fős kis söröző havi jövedelme adózás után elérheti a 1,5 mill. Ft-ot is. Az átlag embernek a fizetés mellett mindig van mellékjövedelme is, - ezért érthető, hogy akár minden nap étteremben is tud enni.
Itt mindenki talál munkát, még a diákok is. Megszokott dolog, hogy az egyetemisták pl. különböző vendéglátóhelyeken felszolgálóként, vagy pultosként dolgoznak. Ha mindenkinek jut munka, akkor elvileg mindenre van fizetőképes kereslet.... - na ez hiányzik most Magyarországon, - és ezért érdemes jobban odafigyelni Mongóliára!
További info: www.fifta.com - Mongólia hivatalos gazdasági oldala, angol nyelven
http://kulfoldibankszamlanyitas.blog.hu/2011/12/07/http_www_kulfoldibankszamla_info_bankszamlanyitas_menete_bankszamlanyitas_mongoliaban_2_kulfoldibank
Mongóliai befektetésekkel, vállalkozásokkal kapcsolatos privát kérdések:
kereskedelmikozpoont@gmail.com
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.